A barátnõm szerint az önkielégítés teljesen felesleges, visszataszító (beteges, perverz, undorító) dolog. Lehet, hogy egy egészséges párkapcsolatban tényleg értelmetlen dolog, hiszen a nemi vágyakat a felek egymásnak teljes mértékben kielégíthetik.
Maszturbálsz, és emiatt lelkiismeret-furdalásod van? Teljesen feleslegesen. Mert ez nemcsak jó érzés, hanem hasznos és fölöttébb divatos elfoglaltság is.
Önérettség
A maszturbáláson keresztül megtanulod szeretni önmagad. Az ilyen típusú szeretetnek semmi köze a nárcizmushoz! Szeretni magadat azt jelenti: lehetõséget adsz arra, hogy felismerhesd hibás cselekedeteidet, higgyél a saját erõdben, lehetõséget adj a fejlõdésre, az intuícióidnak megfelelõen cselekedj, végül eljuss a belsõ érettségig. Az önkielégítés segít másoknak is, mert megkönnyíti a szexuális kapcsolatokban a kommunikációt, és garanciát ad az õszinteségre. A pszichológusok szerint - akik elfogadják, sõt ajánlják a saját kezû élvezetet mint az önmagunk iránt érzett szeretet kifejezõdési formáját - az érett, érzelmileg teljesen kifejlett emberek: Elfogadják a saját testüket, törõdnek vele, és nem próbálják elfedni önmaguk megkívánását. Megértik, hogy ezen a világon a test által léteznek - ezt a tény nem szégyellnivaló és nem megalázó. Épp ellenkezõleg - ez ajándék, amelynek köszönhetõen az érzékeinken keresztül éljük meg a valóságot. Örömet merítenek a szexuális aktivitásból, és törekednek arra, hogy minél több gyönyört szerezzenek maguknak, mert minél nagyobb a saját gyönyör, annál kielégítettebb a partner. Az önfeláldozás és a megjátszás a szexben komplett ostobaság. Az önkielégítés még egy út ahhoz, hogy megtanulván saját szexuális reakcióidat, az így megszerzett ismeretet át tudd adni a partnerednek. Nem mondanak le az örömöt okozó izgatás egy formájáról sem, és emiatt nincs bûntudatuk.
Ez természetesen egy bizonyos újdonság a szexuális kultúrában, amely még nem vert elég erõsen gyökeret az emberek tudatában, nálunk pedig fõképp nem. Végtére is a maszturbálást ritkán kezelték kegyesen. Még az ókori kínaiak is ódzkodtak tõle, ami fõleg abból a meggyõzõdésükbõl fakadt, hogy a férfiak meghatározott számú közösülésre képesek, ennek megfelelõen meghatározott mennyiségû sperma áll a rendelkezésükre, így nem érdemes a szobafalra "tüzelni"". Hacsak nem úgy adódott, hogy hosszú idõn keresztül nem volt kéznél egy nõ sem. Akkor persze a maszturbálást még ajánlatosnak is tartották, hogy az elhalt mag ne akadályozza az energia áramlását. Nagy általánosságban azt lehet mondani, hogy azokban a kultúrákban, ahol erõs igény lépett fel a népesség számának növelésére, ott elítélték ezeket az aktusokat, mert "eredménytelenül" pazarolták el a spermát. Az is elõfordult, hogy az így vétkezõkre halálbüntetést szabtak ki.
Szent tévedések
Köztudott, hogy a középkorban a szex nyirkos, undorító, borzalmat keltõ cselekedet volt. Aquinói Szent Tamás úgy vélte, hogy a maszturbálás nagyobb bûn, mint a paráználkodás. Aztán valahogyan elcsendesedett a dolog, és még Loyolai Szent Ignác - aki, akárhogy is nézzük, a jezsuita rend megalapítója volt - sem sorolta fel a bûnök között az onanizálást. Ez a csend egészen a XVII. század végéig tartott, amikor az orvosok, az emberek szerencsétlenségére, arra a röhejes következtetésre jutottak, hogy a sperma és a hüvelyváladék az agyban keletkeznek. Figyelmeztették, és óva intették az embereket, azt állítva, hogy az onanizálás a teljes elsorvadáshoz, agylágyuláshoz, tüdõbajhoz, vaksághoz, aranyér kialakulásához, õrülethez vezet, tulajdonképpen elõidéz mindent, ami az életben a legrosszabb, és a gyógyítása lehetetlen.
Vékony hangok
A XIX . században néhány, az onanizálás problémájával foglalkozó tudós hirtelen arra a megállapításra jutott, hogy a nõk esetében az alt hangszín a csikló túl gyakori saját kezû izgatásának következménye. A hölgyek ezért kénytelenek voltak halkan és vékony hangon beszélni. A fiúknak pedig egyenesen összekötözték a kezüket, hogy ne tartsák a takaró alatt. És ez volt errõl a "létezõ legundorítóbb szenvedélyrõl" - ahogyan a tudományosnak tartott mûvekben nevezték a maszturbálást - való leszoktatásnak az egyik legenyhébb módja. Igencsak elterjedtek voltak a különféle fûzõk, fémszerkezetek, speciális köpönyegek, amelyek megakadályozták, hogy a kezek kapcsolatba kerüljenek a test intim részeivel. Még 1905-ben is az onanizálás elleni harc alábbi eszközeit alkalmazták elég széles körben: a hímvesszõ makkját higanyos kenõccsel égették le (ó jaj!), a gerincét és a nemi szerveket megpörkölték (füstölt kolbász módszer), a csiklót és a hímvesszõt vékony ezüsthuzallal összevarrták (csak gazdagoknak), sõt néha elõfordult, hogy az amputációt javasolták, még a gyerekeknél is, akiknél úgy tartották, hogy a túlzott maszturbálás betegségre vagy idegbajra utaló jel.
Gyógyszer minden rossz ellen
Napjainkban szívese mutatnak rá arra a maszturbációból fakadó pszichológiai veszélyre, amely a saját tapasztalatok és a fantázia világába való bezárkózáshoz, a partner eszközként kezeléséhez, egyféle felizgulási mód megszokásához vezethetnek. Érdemes tehát megjegyezni, hogy mindenféle önkielégítési eljárás - az is, amelynek örömszerzés a célja és az is, amely terápiás célzatú - belsõleg érett személyek számára ajánlott, akik a saját szexualitásukat tudatosan kezelik, nem szöknek meg a valóság elõl, és nem akarják így pótolni a más emberekkel kötött lelki kapcsolatot. A szexuálterapeuták a legkülönbözõbb esetekben javasolják a saját kéz vagy egyéb mûszer használatát. Korai és késõi magömlésnél, merevedési zavaroknál, szexuális együttlét hiányánál és az ezzel kapcsolatos komplikációk esetén - mindemellett elismeri, hogy az így elért orgazmus teljes értékû és ugyanolyan jótékony hatása van, mint a szexuális kapcsolat során elért orgazmusnak. Azonban ne feledd, hogy az efféle eljárások, mindegy, hogy terápiás célzatúak vagy csak örömöt szereznek, kizárólag azoknak az embereknek az esetében alkalmazhatók, akik elfogadják cselekedetüket és nem lesz lelkiismeret-furdalásuk, valamint bûntudatuk a gyönyörszerzés módja miatt.
A nõ, aki néz
Általánosságban azt lehet mondani, hogy azoknak a férfiaknak, akik megpróbáltak csak gondolati úton felizgulni, rendszerint csak a 7-8. alkalommal sikerült elérniük a teljes erekciót és orgazmust. Az elsõ próbálkozásoknál gyöngéden lehet segíteni - például néhány összenyomással, szorítással. A továbbiakban azonban mindenáron tartózkodni kell azoktól az érintésektõl és mozdulatoktól, amelyeket a maszturbálás során alkalmazol - ha meg akarod õrizni a technika tisztaságát, és szem elõtt tartod a célt! Ha a partnernõd bármelyik eljárásba be akar kapcsolódni - ne tiltsd meg neki. A nõk is szeretnek csak nézegetni. És borzasztóan gyorsan tanulnak!
CKM