Az orális szex története

Senki sem tudja, mikor esett az elsõ eset, de azért persze sejthetünk valamit: a két lábra állás lehetett a döntõ lépés az orális szexhez vezetõ úton. Yves Coppens, a francia paleontológus feltételezése szerint az olyan emberszabásúak, mint a 3,2 millió éves Lucy már foglalkozhattak a fellációval. A szájjal szerzett öröm tehát egyidõs az emberrel... ...Ám az orális szex a tizenkilencedik század végén kezdte meg lassú haladását az elfogadottság felé. A középosztályt hatalmába kerítõ pornográfia csaknem a megszállottságig az orális szex körül forgott. Sok házaspár kezdett kísérletezni, és a franciák továbbra is az élen jártak a merészségben. Az orális szexrõl szóló tanulmányában Legman fordításban közöl egy monográfiát, a Gyakorlati értekezés a fellációról: elõnyei és hátrányai-t, amelyet szerinte egy azonosítatlan francia férfi írt az elsõ világháború idején.

A traktátus kijelenti, hogy a legjobb fúvósmunkát sötétvörös bútorok között, kicsi szobákban vagy fürdõszobában kaphatjuk, ha közben portói, sherry vagy madeira bor és keksz (kivéve "az allegorikusan hengerszerû és hosszúkás formájúak") is van kéznél. Ezenkívül azt ajánlja a férfiaknak, hogy csak 35 év alatti nõtõl fogadjanak el fellációt. A nõknek jártasnak kell lenniük a bemelegítõ gyakorlatokban, megtalálni nyelvükkel a végtelen helyét és a nyelv hegyével beleszúrjanak anélkül, hogy szájukkal megérintenének bármilyen felületet az alig egy centiméter átmérõjû lyukon kívül. A szerzõ arra is bíztatja a nõket, hogy olyan haladó technikákat alkalmazzanak, mint például a pókkarmozás, a remegtetés, és még egy egész sor ügyes módját a férfi genitália manipulációjának: a gyûrõdés izgatását (a scrotum középsõ vonalán) vagy a zsinórvonal (frenulum) kezelését. Az értekezés a felláció utáni társalgásra vonatkozó javaslatokkal zárul, amelyben az idõjárás és az aktuális politikai orgyilkosságok viszik a prímet.

1926-ban Theodoor Van de Velde Az ideális házasság: pszichológiája és technikái címmel kiadta Amerika elsõ, igen népszerû szex-kézikönyvét. A könyvecske megjelenése már csak azért is jelentõs momentum, mert komolyan foglalkozik a "genitális csókkal", mint a házasságon belül a szex elõjátékának egy formájával. Van de Velde azonban nem fogadta el teljesen az orális szexet. Ha az orális szex csupán önmagáért való cselekedet, akkor, mint írja, könnyen megnyithatja "a szexuális perverzió uralmához vezetõ pokoli kaput", különösen ha egyenesen az orgazmushoz visz. Nézõpontját akkoriban a nagy többség osztotta is. A húszas években egy írónõ például leírja, amint õ és társai végignéznek egy orális közösülést, "amely olyan perverz volt, hogy a prostituáltak felpénzt kértek volna érte".

Charlie Chaplin volt az antifellációs mozgalom egyik leghírhedtebb áldozata. Csúnya válása során a színészt megvádolták, hogy "kérte, unszolta és kényszerítette a felperest, hogy az alperes kielégítésének céljából végrehajtson, elkövessen és alávesse magát olyan tetteknek és dolgoknak, amelyek abnormálisak, természetellenesek, perverzek és megrontják a szexuális vágyakat, minthogy undorítóak, trágárok és erkölcstelenek." Chaplin orális szexre kérte a feleségét. Az ügyet 1927-ben sikerült elintéznie, nevezetesen egy hatszázhuszonötezer dolláros csekkel, és az akkori viszonyok között valószínûleg még olcsón megúszta. A két évtizeddel késõbb publikált, Szexuális viselkedés a férfinemnél címû könyvében Alfred Kinsey leírja, miszerint "számos olyan feleség esetérõl tud, akik megölték férjüket, mert azok erõltették a száj-genitália kapcsolatot"...