'A kétféle nõi orgazmus' tévhite

Régóta tudjuk, hogy a csikló (amely a hüvelynyílás fölött helyezkedik el) a hímvesszõnek megfelelõ alakzat. Hasonló felépítésû, bár sokkal kisebb, de idegvégzõdésekkel éppoly bõven ellátott. Azt is korán megfigyelték, hogy a csikló ingerlésétõl a nõ ki tud elégülni. Egészen kis lánygyermekeknél is kiderült, hogy szívesen játszanak a csiklóval. A felnõtt nõk viszont többnyire arra törekszenek, hogy közösülésben elégüljenek ki. S. Freud, a pszichoanalízis megalapítója ezekbõl a megfigyelésekbõl arra következtetett, hogy a csikló ingerlésével elért orgazmus gyerekes, éretlen változat, míg felnõtteknél a közösüléssel elért "hüvelyi orgazmus" a normális. A pszichoanalízis elterjedésével ez a fölfogás vált uralkodóvá, s a köztudatba is beszivárgott, hogy kétféle orgazmus van: egy gyerekes, kezdetleges és egy érett, felnõtt változat. Érthetõ, hogy ez problémát okozott sok olyan nõnek, aki a csikló ingerlésével könnyen kielégült, de a közösülésben már nem. Megerõsödött bennük az a tudat, hogy ez "nem normális", s hogy át kellene térni a hüvelyi orgazmusra. Csak éppen senki sem tudta: hogyan. Mindenesetre a csikló ingerlését kerülték, s a közösülést erõltették. Ami nem vezetett eredményre.

Idõközben - éspedig századunk '60-as éveiben - laboratóriumban, mûszerekkel is megvizsgáltak sok nõi orgazmust. A kutatók (Masters és Johnson) kiderítették, hogy nincs kétféle nõi orgazmus, mert minden orgazmusnál ugyanazok a változások jönnek létre, akár a csikló ingerlése révén, akár közösülésben került rá sor. E változások közül kiemelkedõ jelentõségûek a hüvelyizmok összehúzódásai. Az idegrendszeri szabályozásban a csikló körüli idegvégzõdéseknek van döntõ szerepük, ezek továbbítják az ingereket, tekintve, hogy a hüvely idegvégzõdésekkel igen gyéren ellátott.

Megállapították, hogy a csikló a közösülés során is kap bizonyos ingerlést, egyrészt kívülrõl, a nemi szervek összedörzsölése folytán, másrészt belülrõl, a hüvelyben mozgó hímvesszõ által. Egy fejlett orgazmuskészségû nõnek ez már elég lehet a kielégüléshez. Ha viszont nem elég, akkor éppen a csikló ingerlését kell jobban megoldani. Ez bizonyos testhelyzetekben összeegyeztethetõ a közösüléssel.

Így lehetõvé vált, hogy a közösülésben kielégülni nem tudó nõk ebben a formában is eljussanak az orgazmushoz. Viszont ma már tudjuk, hogy a közösüléses orgazmus semmilyen lényeges szempontból nem különbözik a pusztán a csikló ingerlése révén elért orgazmustól. Elõfordulhat persze, hogy valaki mégis érez valamilyen különbséget, de ez már a beállítottságától és a körülményektõl függ. A közösülést sokan érzelmi okokból, az egymásba olvadás szimbólumaként tartják jobbnak. Vizsgálati adatok ezzel szemben azt mutatják, hogy a legerõteljesebb orgazmusokat a nõk a csikló ingerlése révén érik el.

Mindebbõl következik, hogy kár lenne lemondani a szeretkezés során a csikló változatos ingerlésérõl. Mindenképpen téves tehát mielõbb rátérni a közösülésre, kihagyva az elõjátékok számtalan lehetõségét. Furcsa, de tény, hogy még ma is akadnak olyanok, akik nem szeretik megérinteni - sem kézzel, sem szájjal - partnerük nemi szervét. Természetesen fogalmuk sincs arról, hogy mit veszítenek.

Forrás: dr. Szilágyi Vilmos
Intim kapcsolatok kézikönyve