Andika nemrégen kidobott, de megparancsolta, tegyem közzé történetemet mindenki számára, hogy ezzel is megalázzon és bizonyítsa felsõbbrendûségét.
Andika hárommal alattam lévõ évfolyamba járt az egyetemen, kiszipolyozott, kifacsart és alázatos szolgát csinált belõlem.
Néhány évig én végeztem a házimunkát barátnõm helyett, háztartási rabszolgaként testi lelki fenyítést kaptam tõle.
Alázatosan kérek minden szadista lányt, olvassa örömmel megelégedéssel, hogyan kell egy fiút szolgává tenni és a megalázni.
Úgy látszott, nem nagyon érdekli a dolog: nem érdeklõdött különösebben, kapcsolatunk is a régi maradt, egészen egy téli délutánig, amikor is Edit, Andika legjobb barátnõjével összefutottam a metróban. Edit kedves, vékony de nagymellû lány, aki mindig nagyon nõiesen öltözködik, és sokszor láttam, amint kemény fiúkat csavar napok alatt az ujja köré. Szóval Edit kedélyesen - és jó hangosan a megállóban - megjegyezte, hogy hallja Andikától, hogy mazochista vagyok. Meg sem tudtam szólalni meglepetésemben, persze mindent tagadtam. Edit csak szívbõl nevetett, és közölte, hogy be fogja nekem bizonyítani, hogy egy kis mazochista féreg vagyok, aki térden fog csúszni elõtte és Andika elõtt - de persze én még mindig tiltakoztam. Edit kedélyesen arcul legyintett bõrkesztyûs kezével, és leszállt a metróról.
Zavarodottan mentem haza. Még aznap felhívtam Andikát, aki nem volt hajlandó beszélni velem errõl. Nagyon lekezelõen annyit mondott, hogy kussoljak, nem ezt érdemli tõlem és holnap délután menjek át hozzá. Meg is jelentem a megbeszélt idõpontban, Andika kedvesen ajtót nyitott. A szülei még nem voltak otthon.
-Na mi a problémád, édesem? Kérdezte halkan, és leült.
-Miért beszéltél errõl a barátnõidnek? És kinek mondtad még el? És egyáltalán, miért mondtad el, én nem is gondoltam komolyan.
Igen? - kérdezte kedvesen, és keresztbe vetette lábát. Ekkor vettem észre, hogy fekete harisnyanadrág van rajta, de nem a szokásos papucsa, hanem egy magassarkú fekete cipõ.
Csönd volt közöttünk. Én dühösen néztem rá, õ felsõbbrendûen mosolygott. "Akkor megmondanád, hogy mi ez a folt a csizmámon?" - kérdezte hirtelen, és az elõszobában álló fekete csizmája felé legyintett.
Elvörösödtem. A csizmája mindig is nagyon izgatott, és legutóbb, amikor náluk voltam, megkért, tegyek rendet a szekrényében, amíg õ elszalad jegyzetekért egy barátnõjéhez. Akkor megtaláltam sok gyönyörû cipõjét egymásra dobálva, rajta a táskáját és könyveit, néhány más ruhadarabot is. Csizmáját csókolgatva maszturbáltam, de nem fogtam fel, honnan tudja. Egyszerûen nem tudtam megállni, hogy ne elégítsem ki magamat ennek a barna hajú, vékony és kedves, de mindig határozott lány fenséges csizmája elõtt.
-Nem tudom. Hazudtam.
-Kedvesem - és ekkor felállt a fotelbõl - gyere csak velem! Mondta, és én követtem. Az elõszobába mentünk.
-Behoznád a csizmámat? Kérdezte könnyedén.
-Miért? Kérdeztem, mire õ csak a fejét csóválta, és azt mondta, a vállán átvetve, miközben a szobába sétált vissza: csak hozd ide, szolga.
Nem tudtam ellenállni. Lehajoltam, óvatosan felemeltem a mûremekeket, és behoztam a szobába. Keresztbevetette lábát, és jobb lábfejével ágaskodó péniszem felé legyintett:
-Csak nem egy kis merevedés, kedvesem? Lépj közelebb, majd én ápolom! Mondta.
Közelebb léptem, õ cipõjével végigsimította a nadrágomat, felállt, és teljes erejébõl tökön rúgott. Összegörnyedtem, de az erekcióm nem múlt el. Nyöszörögtem, Andika továbbra is a legártatlanabb hangsúllyal megkérdezte: Csak nem fájt, édesem? Na mi az?Vetkõzz le, édesem! Kérte Andika, aminek én szó nélkül eleget tettem. A péniszem kõ kemény volt. Ott állt elõttem a nálam negyven kilóval könnyebb, három évvel fiatalabb barátnõm, fekete nem tû, de magassarkú cipõben, fekete csillogó harisnyában, az arcomat simogatta és én elõtte térdeltem.
-Na mit is akartál kérdezni, kedvesem?
Alig nyikkantam meg, egy hatalmas pofont csapott az arcomra. Ki mondta, hogy beszélhetsz? Kérdezte, és kényesen megigazította harisnyáját, hogy körmei alatt sercegett a nylon.
-Na, ki mondta, hogy beszélhetsz? Kérdezte mégegyszer, mire én feleltem: "Senki." A válasza még az elõbbinél is nagyobb pofon volt, majd elölrõl ismét tökön rúgott, majd mivel herémhez kaptam és elõregörnyedtem, mögém lépett, és többször erõsen a golyóimat markoló kezembe rúgott, amit addig nem is hagyott abba, míg néhányszor el nem találta a mogyoróimat, mire én alázatosan könyörögni kezdtem.
-Na ez már jobban hangzik, szolga! Nevetett Andika. Fájt? Kérdezte? - mire én rebegve mondtam, hogy igen.
-Ha azt akarod, hogy épp bõrrel megúszd, akkor gyorsan alázkodj meg elõttem! Kacagott Andika, és elõrelépett bal lábával, mintegy csókra tartva cipõbe bújtatott lábfejét. Csináld, szolga, mindig is erre vágytál, nem?
-Igenis, úrnõm. - csúszott ki a számon, és megcsókoltam a cipõjét.
-Mit csinálsz, kedvesem? Kéredezte Andika. Mondd ki hangosan, mit csinálsz? Kérdezte mégegyszer.
-Alázatosan megcsókolom úrnõm cipõjét! - mondtam, amire a válasz halk kuncogás volt.
-A bokámat is megcsókolhatod, szolga! Vetette oda. Megcsókoltam, és nem is hagytam abba még jó ideig.
-Elég! Csattant fel a hangja, és felvette a telefont az asztalról.
-Te maradsz a helyeden! Vetette oda, miközben egy picit arrébb sétált tárcsázás közben.
-Háló, szia Edit, Andika vagyok! - hallottam tiszta, kislányos hangját az alig 20 éves lánynak, aki az imént majdnem szétlapította a mogyoróimat, megalázott és kinevetett.
-Igen, Edit, itt van nálam. Szeretnél vele beszélni? - megfagytam a gondolatra, hogy ezzel a szõke, kegyetlen lánnyal kelljen beszélnem, miközben meztelenül, négykézláb állok a saját barátnõm elõtt. Mielõtt feleszmélhettem volna, már csettintett is Andika, hogy álljak fel, és menjek oda. Én balgán felálltam. Hatalmas csattanással landolt ezúttal Andika bal lábfeje a heréimen. Nyögve görnyedtem össze.
-Ha azt mondom ide, térden csúszol, kedvesem! Jelentette ki ellentmondást nem tûrõ hangon Andika, miközben befogta a hallgatót. Térdre álltam odacsúsztam fenekéhez. Éreztem a harisnyát, a szoknyája illatát - észrevette, hogy megszagoltam.
-Tetszik? Jó, mert mostantól te fogod mosni, csakúgy, mint a harisnyáimat, de most Edit akar veled beszélni. Mondta, és odatartotta a hallgatót.
-Te mit csinálsz éppen? Kérdezte egy szarkasztikus nõi hang.
-Andikával vagyok. - mondtam, mire Andrea felemelte a kezét, hogy pofon üssön. Ránéztem, a pofon el is csattant. Majd mégegy, mint ahogyan Andi mondta, nehogy elfelejtsem, hol vagyok.
-Ez mi volt? -érdeklõdött ártatlanul Edit. Felnéztem, Andi nevetett "mondd meg neki, vagy…"
-Andika megpofozott. Mondtam, habozás nélkül.
-Hogyhogy megpofozott? Egy ilyen erõs fiút, mint te?
-…
-Na mi van, talán megint megpofozott?
-Nem - puff, Andika tenyere csattant az arcomon. Sírni kezdtem.
-Na mi van, mi folyik ott? Felnéztem - Andika gúnyosan az arcomba mosolygott. -Mondd meg neki, ki az úrnõd, és mit csinálsz, mit csináltál! Mondta.
-Edit az van - itt láttam, amit Andika keze felemelkedik - szóval itt térdelek Andika elõtt meztelenül, és csókolgatom a cipõjét. Hatalmas kacaj a vonal túlsó végérõl, több lány hangja is egyszerre.
-Edit, ki van ott?
-Kuss legyen szolga! Mondta Edit fuldokolva a nevetéstõl - mondd szépen, mazochista vagy? Andrea elégedetten bólintott.
-Igen, Edit, mazochista szolga vagyok, Andika szolgája. - a vonal túlsó végén hatalmas kacaj.