adó egy százalék felajánlás
2024.02.23. - Alfréd, Jávorka

Te lenyeled a spermát?!

Te lenyeled a spermát?!
Te lenyeled a spermát?!A kérdés, mely szerint jobb-e lenyelni az orális szex során kilövellt ondót, semmint kiköpni vagy megakadályozni, hogy a szájba kerüljön, voltaképp csak a nõknek okoz dilemmát. Jóformán nincs olyan férfi, aki ezt ellenezné vagy akinek ez ne esne jól. Minden másban érdemes megbeszélni, megismerni, kitapasztalni partnerünk erotikus topográfiájára vonatkozó egyedi jellegzetességeit, ám ebben az egyben a férfiak döntõ többsége egyformán vélekedik: szeretik, ha partnerük lenyeli, és kész, ez nem vitás.
kutya cica örökbe fogadás állatvédelem szja 1%

Azonban, tudjuk, erre nem minden nõ hajlandó. Persze elvileg nem ez a lényeg, nem ettõl függ, hogy valaki jó-e az ágyban vagy sem, de mögöttes üzenetek azt sugallják, a férfiak szexuális vágyálmaiban a nõi partner semmiképp sem irtózik a spermától, sõt kifejezetten kedveli, játszik vele és nem bánja, ha bármely testrészébe is kerül egy-két csepp vagy akár az egész adag. És vannak bizony nõk, akik képesek felizgulni felláció - köznyelven szopás - közben, ritkább esetben maguk is elélveznek ezalatt, s ezen nõk komoly versenytársai lehetnek minden olyan, máskülönben ideálisnak mondható barátnõnek vagy hitvestársnak, akik idegenkednek az ondó szájba kerülésétõl.

Léteznek olyan kutatási eredmények is, ugyan nem százszázalékosan megbízhatók, mindenesetre elgondolkodtatók, amelyek azt mutatják, azokban a párkapcsolatokban, ahol a partner a szerelmeskedési szokásokat rendszeresen kiegészíti a férfi hímtagjának orális izgatásával, jóval kevesebb a megcsalás és sokkal nagyobb az egymással való elégedettség. A pszichológiai magyarázat erre, hogy sok férfi számára a partner szájába történõ magömlés élvezete a másik által való teljes elfogadás érzésében gyökerezik, a kilövellésre vágyó, életadó váladék ízének, szagának elfogadása pedig egyenlõ a férfi egész lényének, férfiasságának elfogadásával.
Az eksztatikus orgazmus pillanataiban az ondó lenyelése arról tanúskodik, hogy a partner teljes mértékben hajlandó magába engedni és szó szerint feldolgozni, megemészteni az eleven, sûrû folyadékot. Hogy mi kerül ilyenkor a partner véráramába, azt már jó ideje tudományosan kimutatták: semmi, ami káros lehet (eltekintve a nemi úton terjedõ betegségektõl, de ez persze nem természetszerûen adódik). Így tehát azok a feltételezések, amelyeket az ókori rómaiaktól származtatnak, miszerint az orális szex beszennyezi a szájat, és végeredményben veszélyezteti a közegészséget, csupán megalapozatlan tévhitek.

Az ondó ugyanis csupa olyan naturális anyagot tartalmaz, ami tulajdonképpen egészséges: víz, cukor, kalcium, magnézium, B12- és C-vitamin, cink stb., így egyesek igen táplálónak és egész jó fehérjeforrásnak tekintik (állítólag egy átlagos adagban annyi protein van, mint egy nagyobb tojásfehérjében). Attól persze nem kell tartani, hogy meghízunk a spermadiétától, hiszen kalóriamennyisége 5 és 25 kcal között mozog. Egyes vizsgálatok azt is kimutatták, hogy az ondó olyan hormonokat vagy hormonhatású hatóanyagokat tartalmaz, amelyek javíthatják a kedélyállapotot és csökkenthetik a depresszió esélyét vagy mértékét, ha az ondó nyálkahártyán keresztül jut a szervezetbe (például szájon, vaginán vagy a végbélnyíláson át).

A New Scientist egyik tanulmánya szerint a sperma tele van olyan hangulatfokozó tartalmakkal (pl. tesztoszteron, ösztrogén és egyén nemi hormok), amelyek boldoggá teszik az embert. 2003-ban a média, többek között a CNN által is terjesztett hírt azonban, miszerint az orgazmikus ondósejtek csökkentik a mellrák kialakulásának lehetõségét, azóta megcáfolták, szóval túlmisztifikálni sem kell áldásos hatását. Napvilágot láttak egyébként olyan jelentések is, hogy a nõk 5%-a allergiás a spermára, ezen híresztelések ugyanakkor kétségesek, továbbá ezen tünetek nagy része pszichés eredetû, tehát orvosolható. Ami biztosan kijelenthetõ, hogy sem a férfi, sem a nõi szexuális váladék önmagában véve nem ártalmas a partner számára.
Más kérdés, hogy kellemes-e, ízlik-e a partner testnedve. És ez már inkább a biokémia vagy talán a metafizikainak nevezhetõ vonzalom területe, hogy két ember miért választja ki egymást, miért vágyik a másik testére, és miért pont az õ testének az ízére, szagára indul be. Nem véletlen, hogy az amúgy táplálónak vélt nemi folyadék nem került be az étkezési vagy konyhamûvészeti kultúrába, a genitáliák és más hasonló mirigyalapú testrészek által kibocsátott nedû ugyanis köztudottan nem nevezhetõ ízesnek, étvágygerjesztõnek.

Szexológusok több okot is felsorolnak, hogy egyesek miért ódzkodnak az orális szextõl és a váladékok megízlelésétõl. Ok lehet például az a félelem, hogy partnerünk számára kellemetlen és undorító lehet nemi szervünk íze vagy szaga. Vagy éppen fordítva, hogy az õ íze vagy szaga hat ránk taszítóan. Amennyiben ez tartósan fennáll, és büdösnek, rossz ízûnek érezzük partnerünk ondóját, nem pedig nemi éhségünket fokozza, és mindez nem alapvetõ tisztálkodási hiánynak tudható be, akkor indokolt lehet a gyanakvás, hogy valami esetleg nincs rendben (nemi betegség, az õszinte vonzalom hiánya, pszichés zavarok okozta természetellenes izzadás).

Merthogy normális esetben, egy jó kapcsolatban a szexuális izgalom során keletkezõ testnedvek illata inkább bódító, ajzó hatású a partnerre, és testünket áthatva megsokszorozzák a testi és lelki gyönyört. Persze vannak olyan esetek is, ahol valamilyen trauma vagy múltbeli rossz tapasztalat miatt a partner viszolyog, erõsen vonakodik a szájában bekövetkezõ magömléstõl. Sosem tudhatjuk, kinek milyen szexuális tapasztalata volt vagy nem volt, ezért az ilyesmivel, különösképp még mielõtt megerõszakolnánk partnerünk torkát, ajánlatos különféle finom felfedezõ technikákkal kísérletezni, és türelemmel viseltetni eme nyúlós, sikamlós dolog iránt.
Ha például eleinte még nyoma sincs annak, hogy partnerünkben ott lakozik az oboázásra való hajlandóság vagy netán kiemelkedõ tehetség, nem szabad elhamarkodottan azt feltételezni, hogy a partner nem képes a fellációra, mert szopni mindenki tud, ezzel kezdte az életet minden csecsemõ, az orális tevékenységgel. Persze azt, hogy kedvesünk jól csinálja, sõt mi több, mosolyogva, saját akaratából, nem pedig szívességbõl, ne adj' isten kényszerbõl le is nyelje, az már a kapcsolat harmóniáján, a résztvevõk kölcsönös egyetértésén múlik.

Tény, hogy a sperma - fiziológiai folyadék lévén - ízre és illatra egyénenként változó, és függ az egészségi állapottól, az általános kondíciótól, sõt az elfogyasztott élelemtõl is. Enyhén lúgos kémhatása miatt kissé keserûnek, savanykásnak vagy sósnak, szaga meg enyhén dohosnak hathat, ám köztudott, a sperma íze és szaga némiképp befolyásolható. Az ananász, a kiwi, az erdei gyümölcsök, a zeller, a petrezselyem például csökkenthetik a kesernyés ízt, viszont a hús, a hal, az alkohol, a kávé és a cigaretta rontanak az ízvilágon.
A lényeg azonban valójában az, hogy élvezetes és kielégítõ legyen a magömlés mindkét fél számára, ne csak a férfi, a nõ is örüljön a partnere által kieresztett vágy- és örömcseppeknek. Egyébként meg nem kell állandóan nyelni, az is nagyon izgató tud lenni, a férfinak meg különösen imponáló, ha a friss ondó egy része, akár a szájból kicsurogva a testre kerül, akárhova is, és ezek után akár szét is kenhetjük, mert bõrápoló hatásairól is regél ám a fáma.