Meglehetõs változatosság figyelhetõ meg a szexuális aktivitásra való vágy intenzitásában.
Itt tulajdonképpen arról van szó, hogy a férfi nem a társadalom által elõírt "férfias" kulturális forgatókönyv szerint mûködik, nem az elvárt gyakoriságú szexuális tevékenységet mutatja.
A szexuális vágy zavarát elég nehéz leírni, mivel nem rendelkezünk olyan egyszerû módszerrel, ami alapján a zavart megbízhatóan meghatározhatnánk. Sem a szexuális viselkedés, sem a szexuális fantáziák alacsony mértéke nem elegendõ a csökkent szexuális vágy meghatározására.
A szexuális tevékenység iránti érdeklõdés jelentõs csökkenését gátolt vagy hipoaktív szexuális vágynak nevezzük. Ez nemcsak a szexuális érintkezés ritkulását, vagy csökkent gyakoriságát (akár évente egy-két alkalomra is szorítkozhat) jelenti, hanem a szexuális tartalmú álmok és fantáziák, az erotikus tartalmú ingerek, a szexuális tevékenységre késztetõ vágyak, a vonzó hozzáférhetõ partnerek észrevételének hiányával is jellemezhetõ. A szexuálisan hipoaktív személy azonban a partner unszolására részt vehet a szexuális aktusban.
Amennyiben a csökkent szexuális tevékenység, vagy a szexualitás kerülése valamiféle félelembõl vagy szorongásból származik, akkor szexuális averziónak (szexualitás elkerülésének) nevezzük. Itt szerepet játszhatnak megmagyarázhatatlannak tûnõ félelmek (fóbiák), amelyek nemcsak a szexuális aktus során, hanem akár a szexuális tevékenyég gondolatára is kiváltódhatnak.
Az Amerikai Egyesült Államokban 1999-ben végzett kutatás szerint a megkérdezettek majdnem 15 %-a számolt be arról, hogy csökkent az érdeklõdése a szex iránt. A hazánkban most elvégzett vizsgálat szerint a férfiak közel 16%-a jelölte meg azt, hogy az utóbbi idõben csökkent a szexuális késztetése.
A szakemberek a csökkent szexuális vágy kutatásában eléggé elmaradtak. Ennek a zavarnak a hátterében számos tényezõt tételeznek fel, és mindenképpen akkor járunk a legközelebb a valósághoz, ha több tényezõ együttes hatását tételezzük fel, és fenntartjuk azt is, hogy ezek az okok mindenkinél egy kicsit másképpen mintázódnak.
Biológiai és hormonális tényezõk: A férfiakban az egyik legfontosabb ilyen hormonális tényezõ a tesztoszteron (férfi nemi hormon). Úgy tûnik, hogy esetenként segíthet a tesztoszteron pótlása. Minden olyan folyamat, ami befolyásolja a férfiak tesztoszteronszintjét és a hormonháztartást befolyásolhatja a szexuális vágyat. Így látszólag az ezzel összefüggésben nem levõ betegségek vagy gyógyszerek is csökkenthetik a szexuális érdeklõdést.
Negatív érzelmi állapotok, pl. a szorongás, a harag stb., amelyet akár a párkapcsolaton belül, vagy azon kívül esõ okok idéznek elõ, jelentõsen csökkenthetik a szexuális izgalmat és a szexuális vágyat. Igy például a tartós stressz és a fáradtság is elõidézheti a vágy zavarát.
A szexuális vágy hiányát a párkapcsolaton belüli tényezõkkel is magyarázzák, amely például ez a felek közötti érzelmi kommunikációban és a dominancia viszonyokban is tükrözõdhet. Nem nehéz azt sem elképzelni, hogy a pár tagjai között kialakult tartós konfliktus csökkenti a szexuális vágyat. A konfliktus megoldásával párhuzamosan a pár szexuális élete is javulhat.
Elsõsorban a szexuális averziók háttérben találhatunk traumatikus élményeket vagy kedvezõtlen szülõi-családi hatásokat.
A szexuális vágy zavarának kezelése
A kezelésben kulcsfontosságú a háttérben álló okok megkeresése, és az ennek megfelelõ terápia kiválasztása. Így a csökkent szexuális vágy kezelésében is számos tudományterület vehet részt beleértve az andrológust, a pszichiátert, a pszichológust és a természetgyógyászt. De ne felejtsük el a lehetõ legegyszerûbb megoldást - menjünk el a legközelebbi tantra-tanfolyamra.