Szexfüggõ vagyok, nem bírok élni szeretkezés nélkül!

Számukra a leghatásosabb gyógyír minden bajra a szex. Ezt "használják" testi, lelki fájdalmakra, stresszre, feszültségre. Egész életük a szexualitás körül mozog, úgy szervezik napjaikat, hogy a testi érintkezés semmiképpen se maradjon ki a programból. Szenvedélybetegség ez, vagy csak túl nagy szexuális étvágy? A határt persze a szakértõk sem tudják teljesen pontosan meghúzni, bár mint minden szenvedélybetegségnél, a szexfüggõségnél is ott van a kritikus pont, ahol az illetõ elveszti önuralmát, és már csak a kívánt anyag vagy cselekedet irányítja gondolatait. Ez esetben maga az aktus.

A szexfüggõ emberek többségénél a pszichológusok valamiféle szexuális traumát tárnak fel, ám elõfordulhat, hogy egy kapcsolati törés vagy szakítás miatt menekül az illetõ az ágyba. Õk itt próbálják kiegyenlíteni a szerelmi sikertelenségüket.

Egy felmérés szerint a brit nõk 1-2 százaléka szenved ettõl a szenvedélybetegségtõl, és csak egyre nõ a számuk. Többek között köszönhetõ ez az internet terjedésének is, ahonnan könnyen megszerezhetik szükség esetén az "enyhítõ pornóanyagot". Egy pszichológus már meg is alapította a szigetországban a névtelen szexfüggõk körét, ahol - hasonlóan az alkoholizmusban szenvedõkhöz - a betegek a többiek elõtt mesélhetnek életükrõl.

Ám ha Nagy-Britanniában ilyen magas a szexfüggõk száma, akkor Amerikában még többen küzdhetnek a problémával. Ugyanis egyedül a tengerentúlon léteznek kifejezetten erre szakosodott klinikák, ahol megpróbálják kigyógyítani a pácienseket, állításuk szerint többnyire sikerrel.

Annak, akinek normális szexuális szükségletei vannak, nevet ezeken az embereken. Pedig számukra a szex már nem öröm, hanem ugyanolyan függés, mint a drogosoké vagy alkoholistáké. Sokukat kiveti magából a társadalom, hiszen a betegség odáig fajulhat, hogy kényszeresen az utcán mutogatják magukat.