A szex a legkeresettebb... szó!

A szexulitás története, az elfojtások története

A tény önmagáért beszél. Az interneten a legkeresettebb szó a szex. A leglátogatottabb oldalak, pedig a szex-és pornó oldalak. Az internet névtelen, arctalan, szagtalan felhasználója így jut hozzá ahhoz, amihez névvel, arccal és teljes testi mivoltában nem, vagy csak korlátozottan.

Baj ez? Csöppet sem. Bajnak inkább azt gondolom, amiért erre szükség van. Baj, hogy az ember nem meri, nem tudja vállalni saját szexualitását. A jelenség koránt sem új keletû. Mondhatni egyidõs az emberi civilizációval. A szexualitás korlátozása ésszerûségi elveken nyugszik. Csányi Vilmos fejtegeti valahol, hogy a horda legerõsebb hímjeinek biztosítékra volt szükségük, hogy amíg õk vadászni vannak, addig nõstényüket biztonságban tudhatják. Feltehetõleg ezen alapszik a -ne törj házasságot elve - ami aztán sajátos módon, ne paráználkodj- ként került a Bibliába. S lett félelmet, bûntudatot keltõ parancsolat.

Hatásosságát mi sem mutatja jobban, mint, hogy még a XIX. század közepi Angliában (viktoriánus kor), a társasági illemszabályok szerint a székek, bútorok végtagjáról volt szabad említést tenni - láb helyett, mert az illetlen képzeteket kelt. Mindeközben London külvárosaiban tombolt a prostitúció. Miközben a gyártulajdonosok minden tekintetben alkalmazottjukként bánhattak a foglalkoztatott bérrabszolganõkkel.

A szexualitás története - tisztelet a kivételnek - az elfojtások története. S mint minden elfojtás, ez is megbosszulja magát.

Jung - szerint, aki Freud mellett a legtöbbet tette azért, hogy a pszichoanalízis segítségével ismét jogaiba helyezze, emberi méltóságra emelje a szexualitást, - a boszorkányüldözés, az inkvizíció (sõt a reformáció is) a korai kereszténység idején kialakult szexualitás-ellenes beállítódással magyarázható.

A középkorban a test, a testiség tabu volt. A nõ imádatát Mária imádatával kellett felcserélni. A lelkiség ilyetén eltúlzása persze gyökeresen ellenkezett a test-lélek-szellem eredendõ harmóniájával. S a kísértés a férfi számára állandósult.

Jung szerint ezért találták ki a boszorkányságot. Bûnbakra volt szükség, ha már valódi vágyainkat nem élhettük ki. A rituális kínzások, égetések, megkövezések szolgáltak a felgyülemlett agresszió és magunktól való félelem, bûntudat levezetésére.

Bizonyítékom nincs rá, de feltételezem, ha varázsütésre megszûnnének az erotikus tartalmú nyomtatott és vetített képek, filmek, szövegek és szolgáltatások, ugrásszerûen megnövekedne a világban az agresszió. (Errõl szól a 68-as New Age mozgalom elhíresült jelszava: Szeretkezz, ne háborúzz) mert boszorkányok egy ideje hivatalosan nincsenek, de tabuk, tilalmak, félelmek továbbra is léteznek. Még ma is sokan úgy tudják, az önkielégítés káros az egészségre, az azonos nemûek vonzódása perverzió, üldözendõ, még ma is kevesen vállalják, ha szexuális problémával küzdenek.

Beszélni, olvasni és írni persze még mindig egyszerûbb a szexualitásról, mint megvalósítani.

Jung és Freud, a két bátor szellemóriás is küszködött magánéletében, hogy elveivel összhangban éljen. Sikertelenül. Talán ennek is köszönhetõ az a szellemi minõség és produkció, amit maguk mögött hagytak. Mert, hogy az elfojtott szexuális energia valahol, valahogy utat tör magának. Lehet ez betegség, depresszió, agresszió, s lehet mûvészet, tudományos felfedezés, és persze szeretet-felsõ fokon.

Az önmagát keresõ ember számára kívánatosabb út nem is létezhet, mint, hogy a gyakorlatban szinkronba kerüljön saját szexuális beállítódásával, igényével. Rábízhatja magát vágyaira, amelyek Ariadné fonalaként vezetik el önmagához, rejtett, elnyomott, félelmet, betegséget okozó ismeretlen részeihez. Az önmagát keresõ ember(iség) számára az interneten (is) elérhetõvé tette, ámde félmegoldásokat kínáló szexipari dömping lehet menedék, de nem lenne szerencsés menedékházban leélni hátralévõ életünket.

Rejtõ Gábor