Használják a réz IUD-t is oly módon, hogy a közösülés utáni napon helyezik be fogamzásgátlás céljából. A réz IUD talán azért hatásos, mert a réz szinte azonnal hat, és megakadályozza a beágyazódást, ugyanakkor a semleges IUD-k csak napok vagy hetek múlva válnak hatásossá (Population Reports, 1976). Az IUD behelyezésének az a további elõnye, hogy a késõbbiekben is véd a terhesség ellen, de fokozottan fennáll a medencei fertõzés veszélye. Erõszakos közösülést elszenvedett nõknél fennáll a nemi betegséggel történõ fertõzés lehetõsége is, ezért az õ esetükben az IUD nem jelent megoldást.*
Van egy másik lehetõség azoknak a nõknek a számára, akik nem akarnak várni addig, amíg kiderül, hogy fönnáll-e a terhesség vagy sem. Ezt az eljárást nem a közösülés utáni reggel végzik el, hanem egy-két nappal a késve jelentkezõ vagy az elmaradt menstruáció után. A beavatkozást megelõzõ endometriális aspirációnak nevezik, de menstruációs reguláció, menstruációs extrakció, minikiszívás, miniabortusz, sõt "gyors abortusz" néven is ismeretes. Egy igen kis átmérõjû, átlátszó mûanyag kanült vezetnek a méhszájon keresztül a méhüregbe, nincs is szükség a méhszáj kitágítására, és általában helyi érzéstelenítést sem végeznek. A kanült egy 50 cm3-es fecskendõhöz csatlakoztatják, amelynek kicsi, de elegendõ szívóhatása van ahhoz, hogy kiszívja a éhnyálkahártyaszövetet és a vért a méh bélésébõl. Az eljárás csak néhány percig tart, viszonylag fájdalommentes és ritkán okoz komplikációt. A méhüreg ekképpen történõ kiürítése megszakítja a terhességet, ha a fogamzás megtörtént, és a nõt megszabadítja egy abortusz érzelmi és erkölcsi terhétõl. Ha a nõ nem esett teherbe, akkor szükségtelen beavatkozásra került sor.
Ha már megállapították a terhességet, a fecskendõvel történõ méhaspirációt a terhesség nyolcadik hetéig lehet sikerrel alkalmazni a terhesség megszakítására. Minikiszívásnak vagy miniabortusznak is nevezik, és kevésbé drága, kevesebb idõt vesz igénybe, és általában kevésbé fájdalmas, mint az abortusz egyéb módszerei. Ha szükséges, akkor paracervikális érzéstelenítéssel lehet csökkenteni a fájdalmat, ami a kanülnek a méhnyakon keresztül történõ bevezetésekor jelentkezhet. A szívás alatt csak néhány menstruációs görcs jellegû fájdalom fordul elõ, ha egyáltalán elõfordul. A kiszívott mintát gondosan megvizsgálják, hogy vannak-e benne terhességre utaló jelek, majd két héten belül terhességi tesztet csinálnak, és ellenõrzõ medencevizsgálatot végeznek. Vannak olyan orvosok, akik nem szívesen alkalmazzák a fecskendõmódszert a terhesség igen korai megszakítására, mert elõfordulhat, hogy a kanül nem találja el a megfogamzott petesejtet, és így nem szakad meg a terhesség. Ezért inkább várnak az utolsó menstruáció utáni hetedik-nyolcadik hétig, és a hagyományos vákuumszívási módszert alkalmazzák, hogy ne tegyék ki a nõt kétszeres mûtéti beavatkozásnak.
Ugyanezt az endometriumaspirációs technikát diagnosztikai célokra is lehet használni, amikor a méh bélésébõl biopsziás mintát vesznek. A beavatkozás ambuláns rendelésen elvégezhetõ, és ezáltal helyettesítheti a hagyományos méhszájtágítást és küretet, ami általános érzéstelenítést és kórházi tartózkodást igényel.
Az eljárás sokféle elnevezése arra utal, hogy a módszernek több alkalmazási területe is van. A "menstruációs extrakció" vagy "szabályozás" kifejezéseket eredetileg feminista öntevékeny csoportok vezették be Kaliforniában a menstruációs váladék eltávolítására a menstruáció elején, hogy az öt napot így öt percre lecsökkentsék. Ennek komoly jelentõsége volt olyan értelemben, hogy bebizonyították, vannak olyan orvosi technikák, melyeket nem feltétlenül orvosok, hanem nõk is eltudnak végezni nõkön. A gyakorlatban azonban, bár elképzelhetõk olyan esetek, amelyekben jogosnak tekinthetõ a módszeres alkalmazása, fogamzásgátlásra és a menstruációval járó esetleges kényelmetlenség elkerülésére túlságosan kockázatos beavatkozás. Még ha ügyesen is történik a beavatkozás, akkor is problémát okozhat egy eszköz gyakori bevezetése a steril méhbe, a baktériumokkal teli külsõ világból. A menstruációs extrakció invazív eljárás. Bár csekély mértékben, de mégis fennáll a vérzés, a perforáció és a fertõzés veszélye, függetlenül attól, hogy milyen szakértelemmel végezték el.