Indulok jól megérdemelt pihenésem eltöltésére. Már a vonaton ülök. A kabin teljesen üres, de nem sokáig. Nyílik az ajtó és belép egy ámulatba ejtõ szépségû hölgy, Fiatalos energikus kisugárzásával levesz a lábamról. S mikor felcsendül a hangja, nagyon ismerõs érzés járja át testemet.
- Elnézést kérek! Szabad ez a hely?
- Persze. Üljön le nyugodtan.
Látom rajta, hogy borzasztóan feszélyezve érzi magát. Hirtelen rám tekint, s az arcát félig eltakaró hajzuhatag mögül kivillanó könyörgõ szemmel, megszólít.
- Kérlek Mylord! Engedd meg, hogy eléd térdeljek!
Jóváhagyóan bólintok.
Lepattan az ülésrõl, földre veti magát. Elém térdel, és mély áhítattal figyeli, amint tekintetemmel követem a tova tûnõ tájat.
Egy ideig csak néztem ki az ablakom, és a következõ történeten jártak a gondolataim, na meg azon, hogy mi minden történhet még ez alatt a hét alatt. Ezer meg ezer gondolat kavargott a fejemben, mikor ráeszméltem, hogy hol vagyok, és mi történik körülöttem, hiszen kissé furcsa, hogy az ember, még álmaiban is álmodozik.
Azon kezdtem gondolkodni, hogy mi tartott vissza eddig attól, hogy a kismadaramat nyilvános helyen is szenvedésre bírjam. Rájöttem, hogy semmi, sõt felajzott a tudat, hogy bárki ránk nyithatja az ajtót, és megzavarhatja a mi kis játékunkat.
Ránéztem. Õ csak sejtette, hogy valamire készülök, én viszont már nagyon is jól tudtam, hogy mit fogok vele tenni.
Táskámból elõkerült egy bilincs.
- Fordulj meg!
Õ engedelmesen megfordult, arca a padlón volt, kezeit, a háta mögött magasba emelte.
A bilincs kattant, s csuklói kegyetlen szorítástól szenvedtek. A kezeit meg sem mozdította, mert ismerte a rendõrbilincset, és tapasztalta, hogy minél jobban próbál enyhíteni a fájdalmon, annál szorosabb lesz a bilincs.
Karjánál fogva fölrántottam, az ölembe hasra fektettem. Feje és lábai a földet érik, testét megigazítom, hogy félgömbjei a lehetõ legfeszesebbek legyenek. Lenge nyári ruháját felemelem (természetesen, ahogy egy jó rabszolganõhöz illik, nem visel bugyit).
Elém tárul az izgatóan feszes segge, melyet úgy állítottam be, hogy annak, aki benyit a kabinajtón, felejthetetlen és fenséges látványban legyen része.
Formás, feszes popóján hatalmasat csattant a tenyerem, egész teste összerándult. Nem mert kiáltani, mert félt, hogy valaki meghallja, és egy hisztérikus prûd betolakodó megszakítja fura, és élvezetes játékunkat. Kezem újra felemelkedett, majd lesújtott, ismét hatalmas csattanással találkozott a én kismadaram popsijával. Most már mozdulatlan maradt. Egymás után több kegyetlen ütés is elcsattant. Most már egész teste vonaglott. A fájdalom és a kéj egybeforrt mozgásában. Az ütés után reflexszerûen összerántotta félgömbjeit, majd még feljebb dugta (szinte elébe ment az ütéseknek).
Alfele lassan a nyiladozó rózsához hasonló pirosas árnyalatot vettek fel.
A verés abba maradt egy kis idõre. Talán azt hitte, végeztünk. Én viszont máshogy gondoltam. Táskám rejtekébõl elõkerült egy lakkozott fa hajkefe. Õ nem láthatta, mert feje egészen a földön volt, s várakozó tekintettel bámulta a padlót. Talán egészen máshol járt, talán azt képzelte, hogy velem van. Biztos vagyok benne, hogy a verés felizgatta. Engem is.
De most jön még csak a java. Ez még csak a bemelegítés volt. Ezt õ még nem tudja, de hamarosan meg fogja érezni.
Tenyeremmel vörösre izzított bõre most megérzi a hajkefe erõteljes érintését.
Ismételten lesújtok jobb, majd bal farpofáira és a hajkefe csókja nyomán libabõrössé vált testrész egyre sötétebb, és mélyebb árnyalatot vesz fel. Most már halkan nyögött, s minden csapás után fel - fel nyögött, egyre hangosabban és egyre kéjesebben.
Az ütések után, már nem csak feljebb tolta seggét, hanem egyre jobban szét is nyitotta combjait, így egyre többet láttam az egyre nedvesebb kéjbarlangjából.
Mivel combjait egyre jobban széttárta, a hajkefe (egyáltalán nem véletlenül) eltalálta a csiklóját. A fájdalom egész testét átjárta lábai felemelkedtek a földrõl, feje hátrafeszült, karjai megrándultak. A rándulástól beljebb kattant a bilincs, s szorítása fokozódott.
Mihelyt teste újra nyugalomban volt, a hajkefe ismét lecsapott ugyanoda. Õ ismét megrándult, és a bilincs ismét beljebb kattant.
Minden egyes ülés kéjes és fájdalmas sóhajt váltott ki belõle.
Ez a rendkívül megalázó testhelyzet, mely arra emlékeztet, amikor egy fegyelmezetlen diáklányt jómódorra tanít nevelõje, megalázó mivolta mellett szabad belátást teremt szeméremajkai közé. Látom, hogy egyre nedvesebbek, és egyre tágabbra nyílnak ajkai.
Engem is annyira felizgatott a verés és a látvány, hogy a nadrágomat szétfeszítõ erõ egyre jobban kikívánkozott a ruhadarabok börtönébõl.
A földre löktem, hajánál fogva térdre állítottam, mögé térdeltem, és addigra kiszabadított farkamat hátulról beledöftem. Õ felnyögött. Én is.
Olyan mélyen belé hatoltam, hogy egyetlen vonagló testté váltunk Nem bírtam tovább, éreztem, hogy mindjárt megtöltöm õt az életet adó fehér nedûvel. Vulkánként tört ki belõlem a sperma és folyt ki belõle mindkettõnk nedvének keveréke.
Abban a pillanatban ajtócsapódást hallottam.
A mindent elfedõ köd felemelkedett, és láttam, hogy a mellettem ülõ lány már nincs ott.
A kabin teljesen üres. Látom magam mellett a teleírt lapokat az ülésen. Csak ekkor jutott eszembe, hogy ez is csak álom volt, vagy tényleg felejthetetlen élményt okoztam annak a gyönyörû lánynak. Túl sok idõm nem volt gondolkozni, mert a kalauz ajtót nyitott.
Végállomás. Kérem, hagyja el a szerelvényt.