Kaljána Malla, az Ananga Ranga szerzõje vérmérsékletük alapján négy csoportba sorolja a nõket. Ezek a padmini, a csitrini, a sánkini és a hasztini.
„Azt a nõt, akin a következõ jellegzetességek mutatkoznak, padmininak vagy lótusznõnek nevezzük. Arca kedves, akár a telihold, idomai dúsak és puhák, mint a shiras (magas, illatos fa) vagy a mustár virágja, bõre finom, puha és halovány, soha nem sötét, bár ifjúkorában az esõ ígéretét hordó felhõ bíbor ragyogására emlékeztet. Jónija (vulva) a nyíló lótuszvirágot idézi, szerelmi magva (Káma-szalila, az élet vize) pedig illatos, akár a frissen virágzó liliom. Járása a hattyúé, hangja mély és dallamos, mint a kokilamadár dala (indiai kakukk)? Kedveli a fehér színt, a szép ékszereket és díszes ruhákat.
Csitrini, a mûvésznõ
„A csitrini vagy mûvésznõ középtermetû, se nem alacsony, se nem magas, haja fekete, nyaka karcsú és kerek, dereka izmos, akár az oroszláné, keble dús és kemény, combja formás és csípeje telt. Jónija körül a szõre ritkás, és a Káma-szalila (szerelmi magva) forró és mézillatú, s oly bõ, hogy együttlét közben hangot ad. Szemét forgatja, járása kacér, ringatja hátsóját, mint az elefánt.”
Sankini, a kagylónõ
„A sankini vagy kagylónõ heves természetû, bõre forró és barna, teste nagy, dereka vastag, melle kicsi. Jónija mindig nedves, és Káma-szalilája sós ízû, nyílását sûrû szõr borítja.
Hasztini, az elefántnõ
„A hasztini (elefántnõ) alacsony termetû, zömök, erõteljes testû, bõre, ha fehér, akkor halottfehér, haja homokszínû, ajaka széles? Hangja éles torokhang, nyaka hajlott. Járása lassú, nehézkes, lábujjai gyakran görbék. Káma-szalilájának íze az elefánt halántékából tavasszal kicsorduló nedvére emlékezte.”