Ananga Ranga 5. rész
Kaljána Malla, az Ananga Ranga szerzõje vérmérsékletük alapján négy csoportba sorolja a nõket. Ezek a padmini, a csitrini, a sánkini és a hasztini.
Padmini, a lótusznõ
„Azt a nõt, akin a következõ jellegzetességek mutatkoznak, padmininak vagy lótusznõnek nevezzük. Arca kedves, akár a telihold, idomai dúsak és puhák, mint a shiras (magas, illatos fa) vagy a mustár virágja, bõre finom, puha és halovány, soha nem sötét, bár ifjúkorában az esõ Ãgéretét hordó felhõ bÃbor ragyogására emlékeztet. Jónija (vulva) a nyÃló lótuszvirágot idézi, szerelmi magva (Káma-szalila, az élet vize) pedig illatos, akár a frissen virágzó liliom. Járása a hattyúé, hangja mély és dallamos, mint a kokilamadár dala (indiai kakukk)? Kedveli a fehér szÃnt, a szép ékszereket és dÃszes ruhákat.
Csitrini, a mûvésznõ
„A csitrini vagy mûvésznõ középtermetû, se nem alacsony, se nem magas, haja fekete, nyaka karcsú és kerek, dereka izmos, akár az oroszláné, keble dús és kemény, combja formás és csÃpeje telt. Jónija körül a szõre ritkás, és a Káma-szalila (szerelmi magva) forró és mézillatú, s oly bõ, hogy együttlét közben hangot ad. Szemét forgatja, járása kacér, ringatja hátsóját, mint az elefánt.”
Sankini, a kagylónõ
„A sankini vagy kagylónõ heves természetû, bõre forró és barna, teste nagy, dereka vastag, melle kicsi. Jónija mindig nedves, és Káma-szalilája sós Ãzû, nyÃlását sûrû szõr borÃtja.
Hasztini, az elefántnõ
„A hasztini (elefántnõ) alacsony termetû, zömök, erõteljes testû, bõre, ha fehér, akkor halottfehér, haja homokszÃnû, ajaka széles? Hangja éles torokhang, nyaka hajlott. Járása lassú, nehézkes, lábujjai gyakran görbék. Káma-szalilájának Ãze az elefánt halántékából tavasszal kicsorduló nedvére emlékezte.”
